KIÚT A FÜGGŐSÉGBŐL

"Emlékszel még, milyen érzés volt, amikor először tudatosult benned, hogy a szerettednek komoly függőségi problémái vannak, de ő ezt nem ismeri be?

Biztos vagyok benne, hogy a kezdeti sokkból felocsúdva, minden tőled telhetőt megpróbáltál, kezdve a nyaggatástól és a könyörgéstől egészen a fenyegetésig. Voltál kedves, dühös, kétségbeesett, reményvesztett – de mindenekelőtt elkötelezett amellett, hogy bármi áron rávedd a szerettedet arra, hogy leszokjon. De mindhiába.

 Vajon Te csináltál valamit eddig rosszul? Vagy a szeretted tényleg menthetetlen?

Ezekre a kérdésekre nincs egyértelmű válasz, de egyvalami biztos: még számtalan lehetőséged van tenni azért, hogy a családod felszabaduljon a függőség nyomasztó terhe alól, és végre megkönnyebbüljön. És ez a könyv épp ebben lesz a segítségedre, segítségetekre!

Édesanyám élete egy pillanat alatt összeomlott, amikor megtudta, hogy a fia drogos lett. Mindent megtett, hogy felhagyjak a heroin és a marihuána fogyasztásával, de folyton csak falakba ütközött. Engem ugyanis mindössze az érdekelt, hogy betéphessek, és elmenekülhessek a valóság elől egy olyan világba, ahol a saját játékszabályaim szerint létezhetek. A külvilág hangjait, és így édesanyám hangját is, teljesen kizártam. Amikor tudatosult benne, hogy nem találja a hozzám vezető utat, felkereste a Szegedi Drogambulanciát, hogy szakember segítségét kérje – és akkor érte a következő csapás. Egyszerűen közölték vele, hogy csak akkor tudnak rajtam segíteni, ha én magam fordulok hozzájuk, és azt javasolták neki, hogy egyszerűen várjon, amíg elég mélyre nem süllyedek. Gondolhatod, mit érzett... Ott állt egyedül teljesen reménytelenül, cserbenhagyottan. És az igazi pokol csak ezután következett: még négy éven keresztül rettegésben élt, mindennap attól tartva, hogy börtönbe kerülök, vagy meghalok túladagolásban. De sem ő, sem az édesapám nem adták fel. Nem hallgattak azokra, akik a szokásos „tanácsokat” osztogatták nekik (Engedjétek el, menthetetlen! Dobjátok ki az utcára, hogy szembesüljön a tettei következményével! Hívjatok rá rendőrt! Éljétek a saját életeteket…). Inkább a kezükbe vették az irányítást, és kitartó munkával végül elérték, hogy elmenjek egy drogrehabilitációs intézetbe. Persze akkor én magam még nem akartam igazán leszokni, legfeljebb csak némi enyhülésre vágytam, ezért beadtam a derekam. Úgy voltam vele, hogy annyira nem lehet rossz: valahogy kibírom, és legalább ők is békén hagynak, és addig sem kell megfelelnem a világ elvárásainak. Az élet végül őket igazolta. Huszonöt évvel később boldog férjként, három gyerekes apaként, elismert segítő szakemberként írom ezeket a sorokat egy olyan könyv előszavában, amelynek segítségével Te is ráveheted a szerettedet, hogy elinduljon a leszokás útján."

Dudits Dénes ex-heroinista, az Optima Online segítófelület alapítója