Egy másik nagyon élénk emlékem, ahogy ülök otthon a szobában a szőnyegen és szokás szerint nagyon elmélyülten szüttyögök valamivel. A konyhából beszűrődő zajok eleinte szinte el sem jutnak hozzám, de aztán az egyre erősödő veszekedés hangjai magukra vonják a figyelmem, és amikor arra fordítom a tekintetem, egy felespohár repül ki a konyhából, keresztül az előszobán, majd látom, ahogyan nekicsapódik a bejárati ajtónak, és szilánkokra törve beteríti a padlót.
Tippelj, melyik típusú emlékből van több a korai gyermekéveimből!
A nyolcvanas években járunk az Észak-Alföld régió egy kicsi falujában. Anyukám ekkorra már szinte minden elérhető személyt és hivatalt megkeresett azzal, hogy segítsenek nekünk, mert kiszámíthatatlan, hogy apukám mikor és milyen hangulatban ér haza, és anyukám nem akarja rettegésben éli az életét és nem akarja rettegésben nevelni a bátyámat és engem.
De segítséget sehonnan nem kapott. Mindenki széttárta a karját, és azt mondták, amíg nem folyik vér, addig ez magánügy, anyukám is jobban tenné, ha a négy fal között igyekezne megoldást találni és nem terhelné ezzel a rendszert. Így hát anyukám – más kiutat nem látva – a nyolcvanas évek végén összepakolt és elköltözött a bátyámmal és velem az addigi családi fészekből.
Sokáig azt gondoltam, hogy az enyém mennyire kirívó eset. Sokáig azt gondoltam, hogy nekem mennyire sanyarú sorsom volt egy alkoholista édesapával, egy hét éves korban elszenvedett környezetváltozással és iskolaváltással. Ezt az önsajnáló meggyőződésemet az is fokozta, hogy az új osztályomban az egyik osztálytársam egyik kedvenc pletykatémája én lettem a családi hátterem miatt. Így az önsajnálat mellett még a szégyenérzet is állandó kísérőm lett, és a felszín alatt olyan mély hatást gyakorolt az életemre, amely hatást csak évtizedek múlva és nagyon lassan sikerült semlegesítenem. És akkor még az anyukám a bátyám által megélt nehézségekről nem is beszéltem.
És persze az enyém egyáltalán nem volt kirívó eset. Minél több embert ismertem meg, minél több városban éltem, minél többet tanultam és tapasztaltam, annál inkább szembesültem vele, hogy az alkoholizmus valóban népbetegség Magyarországon. Amikor irodalomterapeutaként 2023 novemberében a száraz november apropóján a saját függőségeinkről akartunk beszélgetést kezdeményezni a kolléganőmmel az általunk vezetett csoportban, akkor bizony meg kellett tapasztalnunk, hogy szinte minden résztvevőben annyira sok ki nem beszélt érzelem van egy-egy szenvedélybeteg családtag kapcsán, hogy először ezeket az érzéseket kellet felszínre hoznunk és csak utána voltunk képesek ránézni a saját függőségeinkre.
Többek között ezért is örültem nagyon, amikor a látóterembe került a „Get Your Loved One Sober” (Kiút a függőségből - Hogyan tudsz segíteni szerettednek nyaggatás, könyörgés, fenyegetés helyett) című könyv.
Hogyan hat ez a kötet irodalomterápiás szempontból?
1. Már a puszta tény, hogy ez a könyv megíródott és megjelenhetett és ott lehet a könyvesboltok polcain, azt az üzenetet közvetíti az érintetteknek, hogy „A problémád valós. Hiszek neked. Együtt érzek veled.” Ez például egy olyan tapasztalás, ami anyukámnak (és több százezer családnak) a legsötétebb években nem adatott meg.
2. A könyvbe belekezdve elfogja az olvasót a „Nem vagyok egyedül.” érzés. Ez szintén egy olyan élmény, amivel az érintettek ritkán találkoznak. Egy szenvedélybeteg borzasztóan el tudja magányosítani a családja többi tagját. A tabuk, a titkolózás, a szégyenérzet falat emel a szomszédok, barátok, kollégák, távolabbi családtagok és az érintettek közé. A könyv viszont nemcsak ítélkezésmentesen, hanem bátorítóan, a segítségnyújtás szándékával ír a szenvedélybetegséggel járó hétköznapi történésekről, ennek pedig igen intenzív felszabadító hatása van.
3. A könyv praktikus gyakorlati tanácsokat ad arra nézve, hogy hogyan lehet a megszokottól magasabb életminőséget elérni egy szenvedélybeteg családtagjaként. Az a tény, hogy a folyamatos aggódás, az elmagányosodás és a szégyenérzet helyett létezik másik út, szintén hatalmas terheket vesz le az érintettek válláról.
4. Ha elkezdünk beszélgetni a környezetünkben élőkkel arról, hogy ezt a könyvet olvassuk, vagy megosztjuk ezt a tényt a közösségi média oldalakon, de akár már a könyv megvásárlásakor a könyvesboltban is alakulhatnak ki olyan beszélgetések, amelyekről korábban nem is álmodtunk. Ha kitesszük az asztalra azt, amit eddig minden erőnkkel titkolni próbáltunk, fantasztikus szinergiákat indíthat el az életünkben.
A könyv olvasása közben gyakran eszembe jutott, milyen élete lenne anyukámnak, a bátyámnak és nekem, ha ez a könyv a nyolcvanas években elérhető lett volna Magyarországon. De mivel a „mi lett volna ha…?” gondolatfolyamok sehová nem vezetnek, ezért egyszerűen csak hálás vagyok, hogy most már elérhető.
Kovács Detti - Irodalomterápia
***
A Kiút a függőségből - Hogyan tudsz segíteni szerettednek nyaggatás, könyörgés, fenyegetés helyett c. könyvünk hamarosan elérhető lesz a Cor Leonis webáruházában.
Szeptember 19-én 18 órakor Dudits Dénes ex-heroinista, addiktológiai szakértő ajánlásával könyvbemutatót tartunk a Magnet Közösségi Házban. Az eseményről bővebben: ITT
Várunk minden kedves érdeklődőt sok szeretettel!
