Olvasom Esther Perel Affér c. könyvét. A hűtlenségről, a viszonyról. Az afférokról, melyek elpusztítanak vagy újra írnak életeket. Szeretem, hogy úgy vezet a könyvben, úgy mutat meg eseteket, úgy fejt fel titkokat, hogy közben semleges marad. Nem ítélkezik és nem is bátorít. „Egyszerűen” csak megosztja azt a tudást, amit számtalan páciense története, fájdalma, felépülése és saját kutatómunkája eredményeként átadhat nekünk. Hogy mit jelent a ma emberének a viszony. Hogy miként állunk ma a monogámiával, a házassággal, az elköteleződéssel. Hogy mire vágyunk olyan nagyon és milyen módon vagyunk képesek elveszíteni magunkat egy affér előtt vagy épp közben, de az is lehet, hogy utána. Hogy mit keresünk, akkor, amikor esetleg boldognak gondoljuk magunkat, mégis elindulunk és titkok mögé sáncoljuk az életünket. Hogy a megcsalás vajon a másik embernek szól, az ígéretünknek, hogy mindhalálig jóban rosszban vagy épp annak az embernek üzen, akivé abban a kapcsolatban váltunk? Hogy a meg nem élt életek kísértése vagy épp az új én keresése felhatalmaz-e bármire? Mint ahogyan az is kérdés, mire hatalmazza fel a másikat a kapcsolatban az igenünk. Talán még a gondolataink ellenőrzésére is?
Esther nagyon pontosan modellezi a mai ember kapcsolati kínját. A szerelem ígérete azt is jelenti, hogy a társam mindenben a partnerem? Valóban a mindenem? És én az ő mindene vagyok? És ez valójában mit jelent? Nincs életünk egymáson kívül? És, ha kiderül, hogy neki még is van? Vagy épp én kerülök olyan helyzetbe, hogy egyszer csak pánikba esem attól, hogy nekem már egész életemben „csak” ez a kapcsolat marad? Szóval mi lesz akkor a mindennel? Hová kerül az önbecsülésem? A boldogság és szerelem mítoszok korában akkor teszem jól a dolgom, ha maradok vagy, ha megteszek magamért mindent és megyek?
Vajon megúszható egy viszony? Az élet folytatódik tovább úgy, mint addig? Mit jelent az addig? Esetleg az afféroktól egyszerűen csak örök kamasznak érezhetem magam és inkább ezt választom, mert a való élet túlságosan is figyelmeztet az elmúlásra, a szükségszerű és számomra nem kedvező változásra? Vagy valóban fulladozom és tényleg elveszítettem a kapcsolatot önmagammal, ezért muszáj új úton elindulnom? Vége van vagy nincs egy házasságnak, ha kitudódik a titok?
Esther azt mondja, bárhová megy a világon, mindenkit a hűtlenség érdekel. Arról szeretne tudni. Van, aki azt a bizonyosságot keresi, hogy őt sosem fogják megcsalni, más a túlélésre kíváncsi a hűtlenség után és biztosan van olyan, aki megerősítést remél, szeretné ha valaki azt mondaná helyes, amit tesz. Hogy hűséges vagy épp, hogy bár nem hűséges, de benne marad a kapcsolatban. Miközben olvasom Esther „eseteit”, ugyanazt érzem, mint amikor a saját ráismerőkönyveimet írom. Hogy milyen ajándék, amikor mások sorsában ott lehet a saját életünk tükre. Esther a viszonyok mutatta tükörben segít megérteni a kort, amiben élünk. A megértés pedig segíti a belső figyelmet, a fókuszunk megváltoztatását, a saját kérdéseink és esetleg válaszaink megtalálását.
Azt hiszem ez a legfontosabb segítség amit kaphatunk a saját utunkhoz. Belső gyötrelmeink, félelmeink, bizalmatlanságunk, elvárásaink mind-mind teret és helyet követelnek maguknak és elpusztíthatnak mindent mindaddig, míg ügyesen leöntögetjük az életünket valamiféle mázzal vagy épp a régi életünk nosztalgiájával. Míg meg nem értjük, hogy a látszatéletek fenntartása a „legköltségesebb” formáció és, hogy az intimitás valójában azt jelenti, hogy képes vagyok a másik emberrel - akivel behívtuk egymást a közös életünkbe -, valamiféle őszinteségben létezni.
Esther könyvét szívből ajánlom minden hűségesnek, minden félrelépőnek és mindenkinek aki épp utat, kitörési pontot keres. Emberi hang a virtuális térben. Emberi tapasztalatok sora abban a világban, melyben sokszor kevés emberit látunk. Nekünk, huszonegyedik századi embereknek.
Bali Edina Zsanna
