Vélemények a könyvről:
Olvasóink írták:
"Amikor elkezdtem, az első egy-két sztorinál még azt éreztem, hogy ha kizárólag ez a *** duma lesz végig, akkor azért elég hamar meg fogom unni, hiába elég vicces, meg spanyol nyelvlecke ide vagy oda. De aztán jöttek a gyerek- és kamaszkorról szóló fejezetek, és ott hátteret nyert a figura, és érthetővé vált ez az érzelmileg kapaszkodni/kapcsolódni képtelen, valahol az anális fázisban leragadt, infantilis személyiség (szaknyelven macsó). Ahogy a bevándorlólétet (mindenkinek van egy otthon hagyott gyereke, uramisten, ez valami elképzelhetetlen számomra) vagy a családon vagy kapcsolatokon belüli feszültségeket, elfojtásokat ábrázolja, az valami mesteri, de ne ilyen skandináv nyomasztásra gondolj, hanem az egész nagyon fanyar és ironikus és mégis rohadtul szívettépő egyszerre." (Juci)
"Már a könyvet kézbe venni is nagyszerű érzés. Aztán ami benne van, az is nagyszerű, néhol trágár, sok-sok spanyol kifejezés, élet- és fájdalomszagú lapok…" (holdpillango)
"Diaz remek stílusban jeleníti meg az alakokat, pár mondattal képes életutakat, sorsokat felvázolni gördülékenyen, szórakoztatóan. Hihetetlenül modernek és élőek a szövegei, különösen élveztem a rengeteg popkulturális utalást, mert kiválóan aláfestette azt a kort, amiben ezek a fiatalok felnőttek, és a spanyol szavak tömkelegét, amely közelebb hozta ezt a távoli kultúrát. " (makitra)
"Őszinte, modern, szókimondó novellák szexről, szerelemről – arról, ahogy lassan elfakulnak a vágyak. Diaz stílusa hétköznapi és közvetlen, a novellákban nincsen semmi mesterkéltség. A leginkább azt szeretem ezekben a történetekben, hogy életszerűek, frissek, megmutatják, hogy a hétköznapi sztorik mögött, amiket innen-onnan hallunk és sokszor csak legyintünk, igenis életek és érzések állnak. Kell ez nagyon a mai világba." (Zenka)
"Mikor már elborított volna ez a fülledt szépia-színű melankolikus bódulat, akkor valahogy azt éreztem, nem csak veszteségekről olvasok, nem csak arról van itt szó, hogy a szereplők elveszítenek valamit, mert közben, valahogy megfoghatatlanul ott volt valamiféle nyereség is. Nem tudnám pontosan megfogalmazni, hogy miben áll ez a nyereség, még csak azt sem mondhatom, hogy maradéktalanul tetszett és elrabolta a lelkem ez a novellafüzér, de amikor az utolsó lapról felemeltem a tekintetemet, akkor valamiféle furcsa nyugalom szállt meg, és kajla vigyorra húzódott a szám." (Anaria)
"Minden novella egy-egy gyomros a felbomló emberi kapcsolatokról, játszmákról, hazugságokról. Legtöbbször nem az volt a kérdés, miért így veszíted el, hanem miért nem veszítetted el őket már jóval korábban. És bár szakítástörténeteket ígér a könyv, a dominikai bevándorlók élete vagy a haldokló báty sorsa ugyannyira emlékezetes marad. Nagyon szerettem a stílusát, amíg olvastam, nyomasztott – nem túl hízelgő a véleménye az emberekről –, de ahogy letettem, akartam újra. Várom a többi könyvét!" (Charon)
"Díaz jött és aratott. Nálam biztosan. Elhozta Yuniort, ezt a szókimondó, humoros, de csalfa dominikai srácot és férfit, aki kertelés nélkül kimondja, amit mások nem mernek. Yunior csak beszél, beszél és beszél szerelemről, szexről, szakításokról, családról, a bevándorlók életéről, miközben megtanítja, hogy minden gödörből ki lehet mászni újra és újra. Az egész kötet olyan, mintha illetéktelenül egy naplóhoz jutnánk vagy az utcán kihallgatnánk egy beszélgetést, amihez semmi közünk, de egyszerűen képtelenek vagyunk arrébb menni, mert borzasztóan kíváncsiak vagyunk." (Loki)
"Junot Díaz stílusa nyers, semmi cukormáz, vagy rózsaszín szivárvány, és épp ettől lesz élettel teli és eleven minden sora.
Ez tipikusan az a könyv, amit legalább egyszer mindenkinek el kell olvasnia!" (Wee)
"Le a kalappal Díaz előtt, mert nem csak lerombolt bennem egy rakás félreértelmezett és magyarázott álomképet, de tette ezt úgy, hogy se nem sértett, se nem fájt, se nem háborított fel.
Úgy mondta el a magáét, hogy közben nagyon jól szórakoztam, tanultam valamit az emberekről, és teljesen belehabarodtam a lírájába.
Na, ez a kortárs irodalom igazán fekszik nekem!" (Gretty)
"Vannak történetek, melyek mélyen beléd ivódnak… (...) most érzelmileg úgy érzem magam, mint akinek a lelkét kivették magából, betették egy mosógépbe, és folyamatosan a centrifugálás fázisában van. Nehéz egy könyv. Talán 10 év múlva még többre értékelem, de most így frissen fáj, mert olyan mélyen őszinte." (Mzsidrazsi)
"Nyers, szókimondó és brutálisan őszinte. Szomorú, de egyes halálra ítélt kapcsolatokban az ember felfedezheti saját életét is. Különös mozaik ez egy életről amit szakítások és veszteségek alakítanak, tesznek tönkre és építenek újjá. Kötelező olvasmány." (wilwaren)
"Vannak könyvek, amelyek akkor érintik meg igazán a lelkedet, miután már egy ideje elolvastad őket, becsuktad, végigsimítottad a borítóját és visszatoltad szépen, óvatosan a könyvespolcra a helyére, ahol aztán csendesen várhatja, hogy valaki újra belelapozzon és megismerje a sorait.
De hiába végeztél vele, hiába gondoltad, hogy ennek is vége – néha a könyveknek olyan erős a hangja, hogy akkor is meghallod, ha már nem is számítasz rá. Egyszerűen teszed a dolgod és egyszer csak ott van: belopódzik a gondolataidba, lassan szivárogva eljut a tudatodig, elhatalmasodik az érzéseiden, beköltözik a mindennapjaidba. És akkor már tudod: ez ismét egy olyan könyv, aminek soha sincs vége. Mert az igazán értékes könyvek örökké tartanak…
Számomra ilyen volt ez a könyv…" (Roni_olvas)
"Remek élmény volt a könyv olvasása, úgy gondolom Díaz az a fajta író, akire érdemes odafigyelni. Szórakoztató stílusával és egyedi nézőpontjával teljesen levett a lábamról. Sokszor megnevettetett, de voltak sorai, melyek sebeket téptek fel bennem. Gondolatébresztő írás, ami rávett, hogy a saját életem bizonyos mozzanatait, döntéseit átértékeljem, mérlegeljem. (...) Nálam abszolút kedvenc lett, megérintett a könyv." (szil0214)
"Míg Díaz hősei szép lassan mindent elveszítenek, addig az olvasó mindegyik történettel nyer valamit." (Chris)
"Ez a könyv számomra hatalmas meglepetés volt. Mindent betart, amit a fülszöveg ígér. Díaz stílusa megszerettetett velem egy olyan könyvet, aminek a műfaja fényévekre áll tőlem. (...) Díaz stílusa frenetikus!" (andie88_Sentellion)
"Volt benne valami kegyetlen és elbűvölő, valami felkavaró és bájos. Érdekes kettősség, ami érdekes érzéseket, gondolatokat kavart. Élmény volt…" (MsReea)
