Könyveink Menü
0

Öngyógyítás, a járható út

Az emberi szervezet napról napra elhal, a szövetek, sejtek árbocai leereszkednek, s elvesznek az elmúlás keltette süllyesztőben. Hányszor, hány helyen hallottuk már, ezeket a kiábrándító sorokat. Az öngyógyítás ezen a ponton lép be a képbe, bár sokan délibábként kezelik, tévesen. 

Az öngyógyítás nem egy lehetséges ígéret, nem egy kiváltság, mely egy-egy ember számára elérhető, beváltható. Sokkal inkább egy, bárkinek kéznyújtásnyi távolságra eső valóság, mely csak arra vár, hogy felfedezzék. Az öngyógyítás már évezredek óta a rendelkezésünkre áll. A természeti népeket sokan civilizálatlannak bélyegzik, miközben ezen törzsek már akkor is alkalmazták az öngyógyítás praktikáit, amikor mi még mindig csak ott tartottunk, hogy a szervezetünk lebomlik, s mi egyre csak öregszünk.

Alapvetően ez a nyugati felfogás nem hazugság, hiszen testünk valóban folyamatosan építi le elhasználódott szöveteit, sejtjeit, ám a következő lépcsőfokról a legtöbben hajlamosak elfeledkezni. Ez pedig az építés folyamata, melyre az öngyógyítás során szervezetünk automatikusan képes. Azaz testünk nem arra született, hogy folyamatosan haldokolva végül feladja a szolgálatot, hanem hogy az öngyógyításnak hála regenerálódjon, kijavítva az esetleges hibákat, s hogy cserélődjön minden része, ezzel fenntartva az egészséges állapotot.

Valamiért a nyugati ember számára az utóbbi pár gondolatot még mindig erősíteni, még mindig magyarázni, és bizonygatni kell, miközben keleten is évezredek óta pontosan tudják a mesterek, vallástól függetlenül, hogy az öngyógyítás az az eszköz, mely a földkerekség minden emberének a rendelkezésére áll. A kérdés már csak az, merünk-e a lehetőséggel élni.

Tartalomhoz tartozó címkék: öngyógyítás öngyógyítás praktikái